A hétvégén nagyon jól sikerült az osztálytalálkozónk Kovácsházán.  Nagyon aranyos volt mindenki, örülök, hogy ilyen sokan el tudtatok jönni. Ez egy jó próba volt arra, hogy jövőre egy még jobb találkozót szervezzünk. Csak az a baj, hogy azóta olyan göthös vagyok, mint az állat, de már majdcsak kiheverem már. Az eltelt héten így volt időm sorozatokkal foglalkozni. Megnéztem a Grace klinika 3. évadát, befejeztem az IRIS 3. részének fordítását, így egyszerre küldtem be a 3. 4. részt a hosszupuskára, és van egy kis időm a blogomra is.

Végre felraktam az úszásokat is, hogy hova akarunk eljutni idén. Remélem jövő héttől vége lesz ennek a gány időnek is, és én is meggyógyulok már, mert már megőrülök a bezártságtól. Van biciklim, de nem tudom használni, eddig a rossz idő, most a betegség miatt. Rosszul vagyok már tőle. Jaj, az útlevelet is meg kéne már csináltatni, ha akarok görögbe menni május végén. Azt is elintézem jövő héten remélem. Holnap megyek haza, ott kipihenem a betegséget, azt jövő héten már derűsebben látom a világot. :D

Főleg ha Szegeden marad az MSZP - legalább mi ne áruljuk el az országot, ha már ennyi embert meg tudott megint hülyíteni az ellenzék, legalább mi, akik a legtöbbet tapasztalhattuk abból, hogy mennyit tehetett volna az egész országunkért a kormány, mi támogassuk őket azzal, hogy nem engedjük a kétharmados többséget. Egy év múlva már késő lesz megbánni a döntést. Mi nem vonulhatunk ki az utcára, nem süllyedhetünk le arra a szintre, akkor mi lesz velünk. Aki tudja majd elhagyja az országot? És aki nem tudja? Az dögöljön meg, nem?

Nah, ezt befejezem, mert majd vasárnap után ráérek őrjöngeni.

Hajrá Szeged! Kezedben a kulcs! Hogy magadra zárod-e az ajtót, majd elválik.